A Vas Népe SMS-rovatában 2011. június 10-én jelent meg a következő veretes üzenet:

Először is nagyon köszönjük a Vas Népének, hogy megjelenteti a küldő számát, így ugyanis rögtön két dolgot tehetünk egy ilyen üzenetet olvasása után: megpróbálhatjuk kideríteni, hogy ki volt a küldő, hátha fel tudjuk keresni, és elmagyarázni, mi mit jelent, vagy a gyorsabb megoldást választva, válaszolhatunk neki. A kuratórium nevében én az utóbbit választottam, és legnagyobb meglepetésemre a telefonomban volt a szám tulajdonosa. A kilétét még nem szeretném elárulni, de hamarosan kiderül.

A Fő téren kiállított köztéri installáció lényege az volt, hogy bemutassuk az általunk elképzelt folyamatot, amelyet szeretnénk elindítani a szombathelyi Gyepmesteri Telepen. A lényege az, hogy a mostani, hatósági feladatokat ellátó telepből a két szombathelyi civil állatvédő szervezet munkája és anyagi kerete segítségével valami európait faragjunk. Valami olyat, amire akár a városvezetés, akár mi, civilek, akár egész Szombathely büszke lehet. Hogy bárki elmondhassa az idelátogatónak: itt az állatok méltóságát is tiszteletben tartjuk, és mindent megteszünk, amit lehet.

A fenti üzenet írójának nagy valószínűséggel nem sikerült elolvasnia a feliratokat, amelyeket elhelyeztünk az installáción (vagy tökéletesen értelmeznie), mert ha így történt volna, bizonyára látta volna, hogy a Gyepmesteri Telep fejlesztésével kapcsolatos terveinkhez a város anyagi segítségét nem kérjük. Egyet viszont kértünk, kezdetben szépen, szakmai alapon, mostanában keményebben: hogy a város ne akadályozza a fejlesztéseket, a megállapodás megkötését - és éppen azért merjük ezt követelni, mert plusz forrásokat nem kérünk ehhez az adófizetők pénzéből.

A fenti üzenet küldőjének nagyjából azt válaszoltam, hogy bizonyára ő is megtalálná a sok probléma közül azt, amelyiknek a megoldását segíthetné. Mindenkinek ezt üzenném, aki azt a kérdést felteszi, hogy miért az állatokkal, az állatmenhellyel foglalkozunk. Egyrészt azért, mert vannak olyan állampolgári kötelezettségeink, amelyeket nagyon sokan nem tartanak magukra nézve kötelezőnek. Az állatvédelemben dolgozó civil szervezetek jogi alapokon nyugvó erkölcsi vállalást tettek a jogukat érvényesíteni nem tudó, de jogsértés áldozatául esett állatok érdekeinek képviseletéért. Másrészt mindenkinek joga van bármilyen területen erőfeszítéseket tenni a problémák enyhítéséért, megoldásáért. Aki szociális területen szeretne önkéntesként dolgozni, tegyen úgy. Aki szerint a környezetvédelem a legégetőbb, keressen egy ilyen szervezetet, és legyen ott aktivista. Ha minden önkéntes egyetlen problémával foglalkozna, minden más megoldatlan marad.

Van azonban egy fontos szempont, amelyet talán nem hangsúlyozunk eléggé: az állatvédelem talán az egyetlen olyan terület Magyarországon, amelyhez nem tartozik államilag finanszírozott ellátórendszer. Hogy ehhez az állatoknak joguk lenne, számunkra nyilvánvaló. A kutya nevű állatfaj minden egyede ugyanis valaha az ember tulajdonában volt, a jelenleg gazdátlan állatok az emberi felelőtlenség miatt lettek azok. Ha mi okoztuk a bajt, nekünk kell megoldani, a lehető legkevesebb pusztítással. Adóforintjainkból milliárdok, százmilliárdok kerülnek más ellátórendszerekbe (szociális intézmények, fogyatékkal élők, hajléktalanok stb.), és ez rendjén is van. Ezekhez az összegekhez képest eltörpül a szombathelyi Gyepmesteri Telep 6-10 milliós éves költségvetése.

Ennek a telepnek a fejlesztését az állatvédelem ügyét támogató állampolgárok által felajánlott forintokból (1%) szeretnénk megoldani. A fenti SMS írója személyes sértettségből talán, vagy más okból ezt nem érti. Nem is kell értenie (azt viszont szeretnénk, hogy mindenki más értse). A városvezetésnek viszont igenis kellene. A Kutyamenhely Alapítványt ugyanis ők hozták létre, hogy segítse a telepet.

Az alapítvány feltett szándéka ez, ahogy ezt már sok helyen leírtuk, ennek azonban vannak feltételei. Az első feltétel, és talán a legfontosabb, a kontroll. Minden egyes beruházásnak, a telepnek juttatott adománynak 100%-ban hasznosulnia kell, ennek a garanciája nélkül az alapítvány egyetlen forintot nem ad ki a kezéből. A másik, a közös munka. A munkában résztvevő miden félnek maximális elhivatottsággal kell részt vállalnia a feladatokból.

És itt érkeztünk el oda, hogy jöhet a csattanó, hogy ki is írta ezt az SMS-t. Nyitva hagyom a kérdést, azzal a segítséggel, hogy az egyetlen ember, akitől nem vártam volna, hiszen egy hajóban evezünk, illetve kellene eveznünk. Aki a helyes megfejtést eljuttatja hozzánk, akár komment, akár ímél formájában, valami jutalmat kitalálunk neki.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.